Szent Bernát Fajleírás: Karakterek és még több

A bernáthegyi fajtajellemzők

A bernáthegyi fajtát az FCI a 2. csoport(pinscher és schnauzer, molosszoid, svájcihegyi és marhakutya) 2.2. szakaszába (molosszoidok, hegyi kutyatípus) sorolja. Nem szükséges munkavizsga.

Magasság és súly

E fajta esetében akanoknál legalább70 cm, a szukáknál legalább65 cm magasnak kell lennie.Ugyanakkor a kanok nem haladhatják meg a 90 cm-t, a szukák pedig a 80 cm-t. Ez utóbbi előírás nem túl szigorú. Méretükből adódóan könnyen elérik az 55-90 kg körüli súlyt; egyes esetekben még három számjegyű számok is előfordulnak.

A fajta egy példányánakharmonikus, elérőmozgása jó jó tolóerővel a hátsó negyedekből,miközben a hát stabil és stabil és nyugodt marad. Az elülső-és a hátsó lábak egyenesen előre állnak.

A fej

A bernáthegyi fej masszív, impozáns és kifejező. Az erős, széles koponyaprofilbólésszembőlnézveenyhén domborúnak tűnik . Izgatott állapotban a fülek töve egyenesvonalat alkot a fej tetejével,amelyoldalrólfinomanívelt,erősen fejlett, magas orcákbatorkollik. A homlok, amelynek a tövénél kezdődő és a fejtető közepén átívelő, határozott barázdájatúl meredeken lejt apofa felé, és a szemek felett enyhe ráncokba rendeződő, a barázda felé konvergáló bőr borítja. A nyakszirti kidudorodások csakmérsékelten kifejezettek, de afelső szemívnekerősenfejlettnek és a stopnak határozottnakkell lennie.

A pofa

A bernáthegyinek fekete,széles ésszögletes orra van, jól nyitott orrlyukakkal. Maga a pofa egyenletesenszéles, és egyenes orrnyereggel, enyhe barázdával rendelkezik. Az ajkak szélei a tenyészpéldányoknál feketénpigmentáltak, afelső állkapocs ajkainak erősen fejlettnek,feszesnek és nem túlságosankiállónak kell lenniük, az orr felészéles ívet alkotva. A száj sarka látható marad.

A teljes ollósvagy csipeszes harapás jellemző erre a fajtára, de a tenyésztés során tolerálható a szorosan illeszkedő elülső harapása metszőfogakérintkezésének elvesztése nélkül , valamint a PM1 (premoláris 1) és az M3 hiánya.

A szem és a fülek

A fajta szeme sötétbarnától a dióbarnáig terjedő színű , mérsékeltenmélyen ülő, barátságostekintetű. Atenyésztésben aszemhéjaktermészetes,határozottzáródása kívánatos. Mindazonáltal megengedettegynagyonkisránc azalsó szemhéjon (kevés látható kötőhártyával) , valamint afelső szemhéjon. Aszemhéjak széleinek teljesen pigmentáltnak kell lenniük.

A fülek magasra és szélesreállítottak, éppúgy, mint a közepes méretűek. Afülkagylók erősen fejlettek, a fülkagylók hajlékonyak, háromszög alakúak, lekerekített csúcsúak. A hátsó perem enyhén kiálló, az elülső perem az arcnak támaszkodik.

A far

Az erős,kellő hosszúságú nyak mérsékelten fejlett toroklebennyelés harmóniával rendelkezik. A profil felsővonalaimpozáns,harmonikus, tekintélyes és jól izmolt összképet ad, amely a jól körülhatárolt marmorvakon át széles, erős és szilárd hátba t orkollik, amelynek felső vonala egyenesés vízszintes az ágyékhoz . A hosszú krúp szintén csak enyhén lejt, de harmonikusan beleolvada farokba.

A mellkasmérsékeltenmély, jól rugózott bordákkal, de nem hordó alakú. Sőt, a könyöknél lejjebb sem ér. Az alsó profil hátrafelé enyhén felhúzott.

A farok

A Bernahrdinger farka széles és erős a tövénél. Hosszú és nehéz, az utolsó farokcsigolyánaklegalább a csánkízületig kellérnie. Nyugalomban egyenesen lefelé lógva vagy az alsó harmadban enyhén felfelé görbülve, izgatott állapotban magasabban hordják.

A végtagok

Szemből nézveafajta mellső lábai egyenesek és párhuzamosak, demérsékeltenszélesek. A lapockák ferdék, izmosak és jól illeszkednek, rövidebbek, mint a felkarok, és nem túl tompa szöget zárnak be vel ük. A könyök szorosan illeszkedik, és egyenes, erős csontozatú és száraz izomzatú alkarban folytatódik, amelynek meghosszabbítása a metacarpus. Oldalról nézve ez enyhén szögletes.

A hátsó negyednek általában mérsékeltenszögletesnek és izmosnak kell lennie, és hátulról nézve párhuzamosnak, de nem szorosan állónak. Az erős comb széles bütyökkel rendelkezik, a lábszárízület jól szögletes és sem befelé , sem kifelé nem fordul. A következő alsó lábszár ferde és meglehetősen hosszú. A csánknak enyhén szögletesnek, de szilárdnakkell lennie , a hátsó lábszárnak pedighátulról nézve egyenesnek és párhuzamosnak.

A mancsok általában brite, erősek,közelegymáshozszorosan egymás mellett fekveerősen ívelt lábujjakkal. Harmatfogaka hátsó lábakontolefelemelkedett,haőka mozgásnem akadályozzák a mozgás menetét.

A kabát

A bernáthegyi bundának két fajtája van:

• Rövidszőrű (stockhaired): Akülső szőrzet sűrű, sima, szorosan fekvő és durva, az aljszőrzet pedigbőséges. Aszőrszálak enyhén rojtosak, a farok sűrűn szőrözött.
• Hosszúszőrű: A hosszúszőrű szőrzet középhosszú, egyenes, bőséges aljszőrzettel. Az arc és a fülek azonban rövid szőrűek, a csípő és a csípő fölött a szőrzet általában kissé hullámos. Az elülső lábak tollasak, és jellemzőek az erősen patás lábakés a bozontos farok.

Afajta alapszíne mindigfehér,kisebb-nagyobbvilágos vörös foltokkal (tányérkutyák), illetve ahátonés azoldalszárnyakon összefüggővilágos vagy sötétvörös fedőszínekkel(szőrkutyák).Ugyanígy érvényes a szakadt szőrzet (fehérrelátszőtt fedőszín) is.A brindle nemVörösesbarnamegengedett,Barna-sárgade csaktolerált.Sötét trima címen.fejakívánatos, valamintMegközelítésa oldalrólsfekete árnyalatok.

Fehérjegyek vannak a mellkason, alábakon, afarok hegyén, az orrpánton, a blézeren és a nyakfolton.Továbbá a következő jegyek nem kötelezőek, de kívánatosak: fehérgallérés szimmetrikussötét maszk.