Mi a Német boxerek eredete?
A boxerek erős testalkatukat őseiktől, a brabanti bikaharapóktól örökölték. Már a középkorban elterjedtek voltak Európa-szerte. Bátorságukkal és erejükkel népszerű vadászkísérők voltak. Abban az időben a nemességgel együtt jártak medvére és bölényre vadászni. Hatalmas bikák elleni bemutató harcokban is használták őket, ezért kapták a bikaharapók nevet. Előnyükre vált a széles szájuk, amellyel erősen tudtak markolni. A 19. században a boxer egy másik feladatot is kapott, mint "henteskutya": a vágóhidakon a nagytestű szarvasmarhákat terelte össze. Bár boxer-szerű állatok már évszázadok óta léteznek, először 1895-ben állították ki őket egy müncheni kutyakiállításon. Abban az időben csak egy versenyző indult, "Mühlbauers Flocki", aki később a törzskönyvben 1. helyezettként szerepelt. Ugyanebben az évben alakult meg Németországban az első boxer klub, 1905-ben pedig meghatározták a fajta standardját.
Melyek a boxer fajtatulajdonságai?
Mivel a boxer általában gond nélkül alkalmazkodik a környezetéhez, akár lakásban is tartható. Ennek előfeltétele, hogy négylábú kedvence számára elegendő mozgást biztosítson. A boxereknek napi testmozgásra van szükségük, és szeretik elkísérni gazdáikat kerékpározás, kocogás vagy túrázás közben. Mivel a vadászösztöne könnyen kontrollálható, ahol megengedett, ott pórázon kívül is futhat. Fontos azonban, hogy a boxert már korán hozzászoktassuk a pórázhoz. Mivel kissé lobbanékony tud lenni, az alapvető parancsoknak a helyükön kell lenniük. A boxer kiképzésénél tudnia kell, hogy az állat hároméves koráig nem igazán felnőtt. Fiatal korában nem szabad túlterhelni őt fizikailag vagy szellemileg.