Óriás schnauzer Fajleírás: Karakterek és még több

Az óriás schnauzer fajtatulajdonságai

Az FCI az óriás schnauzert a 2. csoport (pinscher és schnauzer - Molossoid - svájci hegyi és marhahúsú kutyák) 1. szekciójába (pinscher és schnauzer) sorolja. A fajtastandard munkavizsgát ír elő.

Az óriás schnauzer általában 60-70 cm magasra nő és 35-47 kg súlyt ér el.

A járás

Ennek a kutyafajtának a járása rugalmas, elegáns, mozgékony, szabad és terebélyes. Az elülső lábak a lehető legmesszebbre lendülnek előre, a hátsó lábak - kinyúlva és ruganyosan - adják meg a szükséges lökést. Az egyik oldal mellső lábát és a másik oldal hátsó lábát egyszerre vezetjük előre. A hát, a szalagok és az ízületek szilárdak.

A fej

Az erős koponya hosszúkás, kiemelkedő nyakszirt nélkül, de a szemöldök által jelzett, határozott stopperrel. A fejnek meg kell felelnie a kutya életerejének. A homlok lapos, ránctalanul és az orrhíddal párhuzamosan fut.

A pofa

Az orrbőr jól fejlett, nagy nyílásokkal és mindig fekete. Egyenes orrnyereggel rendelkező, tompa ékben végződő orrcsúcson ül. A fekete, sima ajkak zárt ajakszögekkel simulnak az állkapcsokhoz.

A fajtára jellemző a teljes ollós harapás, amelynek erősen fejlettnek, jól záródónak és tiszta fehérnek kell lennie. A rágóizmok erősen fejlettek, de nem szabad, hogy a túlságosan erősen fejlett pofaképződés zavarja a négyszögletes fejformát (szakállal).

A szemek és fülek

Az ovális, sötét, közepes méretű szemek élénk kifejezéssel előre irányulnak. A szemhéjaknak jól illeszkedőnek kell lenniük.

Az óriás schnauzer szintén magasan álló, V alakú, csapott fülekkel rendelkezik, amelyek belső szélei közel az arcokhoz kell, hogy feküdjenek, és egyenletesen, előre, a halánték felé fordulva kell, hogy hordják, a párhuzamos redők nem lógnak túl a fej tetején.

A far

Az óriás schnauzer erős, izmos nyaka megemelkedik. A nyak harmonikusan beleolvad a marmorba, erősen felrakott, karcsú, nemesen ívelt és a kutya termetéhez igazodó nyak. A toroklebeny feszesen és ráncmentesen fekszik. A legmagasabb pontot képező marmagasságtól kiindulva a profil felső vonala enyhén hátrafelé lejt, és erős, rövid és feszes háton, valamint ugyancsak rövid, erős, de mély ágyékon át vezet. az utolsó bordától a csípőig terjedő távolság rövid, így a kutya tömörnek tűnik. Az ív enyhén lekerekített, és észrevétlenül beleolvad a farok tövébe.

A fajta mellkasa mérsékelten széles, ovális keresztmetszetű, és a könyökig ér. Az elülső mellkast a szegycsont csúcsa jelzi. Mivel a mellkas nem lehet túlzottan felhúzott, az alsó profilvonal szépen ívelt vonalat alkot a bordakosár alsó részével.

A farok

Természetes, az óriás schnauzer tenyészcélja a szablya vagy sarló farok.

A végtagok

Az elülső lábak elölről nézve zömökek, egyenesek és nem állnak szorosan egymás mellett. A lapocka közel fekszik a bordakosárhoz, a lapockacsont mindkét oldalán jól izmolt, és a mellkasi csigolyák tövisnyúlványai fölé nyúlik. A lehető legjobban lejt és jól hátrafekszik, a vízszinteshez képest körülbelül 50°-os szöget zár be. A felkarnak, amely szintén jól kapcsolódik a törzshöz, erősnek és izmosnak kell lennie, a lapockához képest körülbelül 95° és 105° közötti szöggel, és jól illeszkedő könyökben kell folytatódnia, amely sem befelé, sem kifelé nem fordul. Az alkar viszont minden oldalról nézve teljesen egyenes, erősen fejlett és jól izmolt. A stabil carpometacarpális ízület erős, de csak kissé emelkedik ki az alkar szerkezetéből. Szemből nézve a lábszár függőleges, oldalról nézve enyhén lejt a talaj felé, de mindig erős és enyhén ruganyos.

Oldalról nézve a hátsó negyedek ferdék, hátulról nézve párhuzamosak, de nem állnak közel egymáshoz. A csak mérsékelten hosszú comb széles és erősen izmolt, a lábszárízület sem befelé, sem kifelé nem fordul. Ezt követi a hosszú, erős és izmos alsó comb, amely erőteljes, határozottan szögletes és stabil csülökízületbe megy át. Ez nem lehet sem befelé, sem kifelé irányított. A rövid hátsó lábszár merőleges a talajra.

Az óriás schnauzer mancsai rövidek és kerekek, szorosan összenőtt, jól ívelt lábujjakkal (úgynevezett "macskatalp"), rövid, sötét körmökkel és durva párnákkal.

A szőrzet

Az egész testén szorosan tapadó bőrt drótos és sűrű szőrzet borítja. Ez sűrű aljszőrzetből és a külső szőrzetből áll, amely semmiképpen sem túl rövid, de kemény és szorosan a testhez simul. A külső szőrzet durva, elég hosszú ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen a szerkezetét, de nem bozontos és nem hullámos. A lábszőrzet általában nem olyan durva. A homlokon és a fülön rövid. Jellemző a pofán lévő szakáll, amely nem túl puha, és a bozontos szemöldök, amely kissé beárnyékolja a szemet.

Színben az óriás schnauzer tiszta fekete (fekete aljszőrzettel), "borsos sós" vagy fekete-ezüst színben fordul elő.

A tenyésztési cél a borsalz esetében a közepes árnyalat, egyenletesen eloszló, jól pigmentált borsószínnel és szürke aljszőrzettel. A sötét vasszürkétől az ezüstszürkéig minden árnyalat megengedett. Minden színben sötét maszknak kell lennie, amely aláhúzza a kifejezést, és amelynek harmonikusan kell illeszkednie az adott színhez. Nem kívánatosak a fejen, a mellkason és a lábakon lévő világos jegyek.

A fekete és ezüst színűeknél a tenyészcél a fekete fedőszőr fekete aljszőrzettel, valamint fehér jegyek a szemek felett, a pofán, a szakállon, a torokban, a mellkas elülső részén két osztott háromszögben, a mellső lábak lábközépcsontján, a mancsokon, a hátsó lábak belső oldalán és a végbélnyíláson. A homlok, a tarkó és a fülek külső oldala legyen fekete, akárcsak a külső szőrzet.