A Afrikai oroszlánkutya az egyetlen Afrikából származó fajtakutya, ezért különleges. Védjegye a hátán található sajátos angolnajegy. A ridgebackek bátor és emberbarát állatok, de biztonságos emberre van szükségük.
A Afrikai oroszlánkutya eredete
A Afrikai oroszlánkutya tenyésztési formája a félig vad afrikai kutyákra vezethető vissza. A dél-afrikai törzsek tartották őket vadászatra és a települések védelmére. Később a fehér telepesek átvették a Ridgebacket, és szisztematikus tenyésztésbe kezdtek.
A jelenlegi kutyatípus hosszú, karcsú alakjának kialakításához valószínűleg különböző európai vadászkutyákat kereszteztek.
A brit Francis Richard Barnes 1922-ben vezette be először a fajta standardját az akkori gyarmati övezetben, Dél-Rodéziában. Csak néhány évvel később a Kennel Club afrikai szekciója hivatalosan is elismerte az új fajtát. Időközben a Ridgeback az egész világon elterjedt.
A Afrikai oroszlánkutya fajtatulajdonságai
Ezek a kutyák a mai napig megőriztek valami ősi és vadságot. A Ridgeback biztos erőt és mégis nyugalmat sugároz. Tökéletes őrző- és védőkutyák, éberek, de soha nem túlságosan agresszívek vagy akár agresszívek.
Ezt a kutyafajtát azonnal fel lehet ismerni méltóságteljes testtartásáról, világos vagy rozsdabarna szőrzetéről és jellegzetes hátsó jegyeiről. Ez a vonal, amely mindig a szőrzet irányával, a "gerinccel" szemben fut, adta az állatok nevét, és állítólag ez az egyediségük eredete is.
Mit kell még tudni a Rhodesian Ridgebackről?
Sajnos ez a kutyatípus is kétes gazdák célpontjává vált egy idő után. Izmos megjelenését és az angolnás jegyeket a kétes gazdák sikkesnek tartották. Így került Bajorországban több évre a veszélyes kutyák listájára. Időközben azonban a gerincet országszerte rehabilitálták, és tartása ismét mindenhol engedélyezett.
Svájcban is hasonló a helyzet. Csak Glarus kantonban, a hozzáállás jóváhagyáshoz kötött.