Miniatűr schnauzer Fajleírás: Karakterek és még több

A miniatűr schnauzer fajtatulajdonságai

A miniatűr schnauzer az FCI által elismert fajta: FCI - Standard No. 183, 2. csoport (Pinscher és schnauzer - Molosser - svájci hegyi és marhahímző kutyák), 1. szakasz (Pinscher és schnauzer). Nem szükséges munkavizsga.

Méret, súly és járás

A fajta egy példánya kb. 30-35 cm magasra nő és kb. 4-8 kg súlyú.

Mérete ellenére rugalmas, elegáns járása van, amely fürgének, szabadnak és terebélyesnek tűnik. Az elülső lábak a lehető legmesszebbre lendülnek előre, a hátsó lábak pedig - kinyúlva és ruganyosan - megadják a szükséges lökést. Az egyik oldal mellső lábát és a másik oldal hátsó lábát egyszerre vezetjük előre. A hát, a szalagok és az ízületek szilárdak.

A fej

A miniatűr schnauzer viszonylag erős koponyája hosszúkás, erősen kiálló nyakszirt nélkül, de a szemöldökön keresztül jól kivehető stopperrel. A fejnek meg kell felelnie a kutya termetének. A homlok lapos és az orrhíddal párhuzamosan fut, ráncok nélkül.

A pofa

A fang, amelynek hídja egyenes, tompa ékben végződik. Az orrhegy tetején jól fejlett és mindig fekete. Szintén fekete az ajak, amely feszesen és simán fekszik az állkapocshoz, és az ajkak sarkának zárva kell lennie.

A miniatűr schnauzerre jellemző az ollós harapás. A rágóizmoknak erősen fejlettnek kell lenniük, de anélkül, hogy túlságosan erősen fejlett pofaképződés zavarná a négyszögletes fejformát (szakállal).

Szemek és fülek

Ennek a kutyának az orrában ovális, sötét szemek vannak, amelyek élénk arckifejezéssel és jól illeszkedő szemhéjakkal előrefelé irányulnak.

V alakban összecsukódó füleit magasra kell állítani és egyenletesen kell hordani úgy, hogy a fülek belső szélei a pofán nyugodjanak, és még mindig előre, a halánték felé forduljanak - de a párhuzamos összecsukódás nem lóghat túl a fejtetőn.

A törzs

A miniatűr schnauzer izmos nyaka megemelkedik. Az erősen felrakott, karcsú és nemesen ívelt nyak harmonikusan beleolvad a marmorba, a toroklebeny pedig feszesen és redők nélkül fekszik.

A legmagasabb pontot képező marmagasságtól kezdve az erős, de rövid és feszes háton át a felső profilvonal enyhén hátrafelé lejt. Így a rövid ágyék ugyanolyan erős, de alacsonyan fekszik. Az utolsó bordától a csípőig terjedő távolság rövid, így a kutya tömörnek tűnik. A krup enyhén ívben fut, és észrevétlenül beleolvad a felállított farokba.

Ezzel szemben a mellkasnak ovális keresztmetszetűnek kell lennie, és a könyökig kell érnie. Az elülső mellkas a szegycsont csúcsánál markánsan fejlett. A miniatűr schnauzerek nem rendelkeznek túlzottan felhúzott oldalszárnyakkal, így a bordakosár aljával szépen ívelt vonal alakul ki.

A farok

A fajtastandardban a farok természetesnek kívánatos. A tenyésztési cél a szablya vagy sarlós faroknak felel meg.

A végtagok

Minden ízületnek sem befelé, sem kifelé nem szabad fordulnia.

Az elülső lábak elölről nézve erősek, egyenesek és nem állnak szorosan egymás mellett. A lapocka szorosan a bordakoszorúhoz simul, a lapockacsont mindkét oldalán jól izmolt, és felülről túlnyúlik a mellkasi csigolyák tüskésnyúlványain. A lehető legferdén és jól hátrahajlóan, a vízszinteshez képest körülbelül 50°-os szöget zár be. A felkar szintén jól fekszik a törzshez, erős és izmos, a lapockához viszonyított szöge körülbelül 95° és 105° között van. Az alkar minden oldalról nézve teljesen egyenes, erősen fejlett és jól izmolt. A következő erős elülső lábszárízület, bár stabil, csak jelentéktelenül emelkedik ki belőle. A lábszár elölről nézve függőleges, oldalról nézve enyhén a talaj felé lejt, és erős, de kissé ruganyos.

Oldalról nézve a hátsó negyedek ferdék, hátulról nézve párhuzamosak, de nem állnak közel egymáshoz. E kutyafajta combjának szélesnek és erősen izmoltnak kell lennie, a hosszú és izmos alsó comb hosszú és inas, amely erőteljes csánkba megy át, amely határozottan szögletes és stabil. A hátsó lábszár viszonylag rövid és a talajra merőleges.

A mancsoknak rövidnek és kereknek kell lenniük, szorosan összenőtt és ívelt lábujjakkal ("macskatalp"), valamint rövid, sötét körmökkel és durva párnákkal.

A szőrzet

A miniatűr schnauzer egész testéhez szorosan illeszkedő bőre drótos, kemény és sűrű szőrzetet hordoz. Sűrű aljszőrzetből és egy semmiképpen sem túl rövid, kemény, de a testhez közel fekvő külső szőrzetből áll. A külső szőrzet durva, elég hosszú ahhoz, hogy a textúrája ellenőrizhető legyen, de nem bozontos és nem hullámos. A lábszőrzet általában nem olyan durva. A homlokon és a füleknél rövid. Jellemző tulajdonságként a nem túl puha szakállt alkotja a pofán és a bozontos szemöldököt, amely kissé beárnyékolja a szemet.

A miniatűr schnauzer színváltozatai

Színét tekintve a miniatűr schnauzerek a következő fajtákban fordulnak elő: Tiszta fekete, fekete aljszőrzettel, borsos só, fekete ezüst és tiszta fehér, fehér aljszőrzettel.

A borsalz tenyészcélja egy közepes árnyalat, egyenletesen eloszló, jól pigmentált borsószínnel és szürke aljszőrzettel. A sötét vasszürkétől az ezüstszürkéig minden árnyalat megengedett. Minden színben sötét maszknak kell lennie, amely aláhúzza a kifejezést, és amelynek harmonikusan kell illeszkednie az adott színhez. Nem kívánatosak a fejen, a mellkason és a lábakon lévő világos jegyek.

A fekete és ezüst színűeknél a tenyésztési cél a fekete fedőszőrzet fekete aljszőrzettel, valamint fehér jegyek a szemek felett, a pofán, a szakállon, a torokban, a mellkas elülső részén két osztott háromszögben, az elülső lábak közepén, a mancsokon, a hátsó lábak belső oldalán és a végbélnyíláson. A homlok, a tarkó és a fülek külső oldala legyen fekete, akárcsak a külső szőrzet.