Weimaraner Fajleírás: Karakterek és még több

A weimaraer fajtatulajdonságai

A weimaranert az FCI a 7. csoport(előkezelő kutyák) 1.1. szakaszába sorolja (kontinentális előkezelő kutyák,"Braque" típus). Vadászkutyaként a fajtastandard munkavizsgát ír elő.

Ez a fajta célszerű munkatípusnak felel meg , de formás, izmos és erős izomzatú. A kanvagy szuka típusnak egyértelműen ki kell tűnnie. Mozgása minden jármódban terebélyes és áramló. Trabban a hát egyenes marad, és a galoppnak is hosszúnak és laposnak kell lennie .

Méret és súly

Közepes vagy nagyméretű vadászkutyaként a kanoknál körülbelül 59-70 cm,a szukáknál 57-65 cm a marmagassága . Míg az előbbiek súlya körülbelül 30-40 kg, addig a szukák testsúlya körülbelül 25-35 kg.

A fej

A koponya a testmagassággal és az arckoponyával összhangban van, és akanoknálszélesebb,mint aszukáknál. A fejtető szélességeisjóarányban áll a fej teljes hosszával.Ahomlok közepénmélyedés található, de a homlok szintje rendkívül alacsony. A nyakszirt enyhén vagy közepesen kiemelkedik, és ajáromcsontis jól kivehető a szemek mögött. A szemek mögött jól látható jól nyomon követhető. Az izmos orcák világosan kifejezettek.

A pofa

A weimaraerre jellemző a nagy orr , amely az alsó állkapocs fölé nyúlik,sötét hússzínnel, amely hátrafelé fokozatosan szürkére változik. Maga a hosszú pofa, különösen a kanoknál, erős és szinte szögletes profilú. A pofaés az agyar területe megközelítőleg azonos erősségű. Azorrhíd leírása szerint "egyenes, gyakran enyhén ívelt, soha nem lefelé görbült". A weimaraner mérsékelten lejtő ajkai, amelyeken egy kis szájredő található, hússzínűek.

Jellemző az úgynevezett ollós harapás, amelyben a metszőfogak egymáshoz dörzsölődnek.

A szemek és a fülek

A borostyánszínű,kerek szemek, amelyek kölyökkutyáknál még égszínkékek is lehetnek, nagyon szépnektűnnek. Intelligens arckifejezésűek, alig ferdék, a szemhéjak szorosan egymás mellett fekszenek. A weimari magasan tűzött, behajtott fülei szélesek és meglehetősen hosszúak, így a száj sarkáig érnek, hegyesre lekerekítve. Amikor éber, kissé előre fordítja őket.

A far

A nyálkás, kerek nyak a fajtatiszta példányoknál jól hordott, felső profilvonala felfelé ívelő. Száraz, de nem túl rövid, és a vállak felé erősödik, de harmonikusan illeszkedik a felső vonalhoz és az erős mellkashoz, amely majdnem a könyökig ér, és hangsúlyos mellkassal rendelkezik. A marmor jól meghatározott, és gyakran viszonylag hosszú, izmos hátba torkollik, amely nem mélyül. A széles ágyék ugyanilyen izmos, de lehet egyenes vagy enyhén ívelt. A medence szintén hosszú.

Az alsó profilvonalnak enyhén emelkedőnek kell lennie anélkül, hogy a has felhúzódna.

A farok

Ahasonló fajtáktól eltérően a weimaraner farkaafelső vonalalattkissé mélyebben helyezkedik el. Maga a farok erős és jól szőrözött, és nyugalomban lefelé lógva, éberen és munka közben vízszintesen vagy magasabban hordják. Azokban az országokban, ahol ezt a törvények megengedik ,arövidszőrűweimaraerfarkátvadászati célokra megrövidítik.

A végtagok

Általánosságban elmondható, hogy ennek a kutyafajtának magas, inas testtartása van. lábak, amelyeknek egyenesnek és párhuzamosnak, de nem szélesnek kell lenniük. Jellemző továbbá a hosszú és lejtős váll, amely jól hátrafekvő és erősen izmolt. Az erős felkar, valamint az alkar szintén (kellően) hosszúnak írható le, és közöttük egy szabad és egyenes könyök fekszik. A karcsont erős és feszes, a lábszár izmos és enyhén lejtős.A hátsó negyedben a comb erős és jól izmolt, a lábszár és a csánkízület ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a karalábéízület. A hosszú alsó lábszár inai jól kivehetők. A hátsó lábszár izmos és majdnem függőleges.

Az erős, ívelt mellső lábak a test közepéig egyenesek, és a lábujjak szorosan egymáshoz simulnak, a karmok világosszürkétől a sötétszürkéig terjednek. A weimaraner tappancsa jól pigmentált és durva. Ennek a fajtának gyakranhosszabbak aközépső lábujjai. A hátsó lábaknak vaskosnak és tömörnek kell lenniük.A hátsó lábaknak vaskosnak, tömörnek és farkaskörmök nélkülinek kell lenniük,de egyébként úgy kell kinézniük, mintaz elülső lábaknak.

A szőrzet

A weimaraer szőrzete, amely nem túl szoros lehet rövid vagy hosszúszőrű.

Az előbbiben rövid, de a legtöbb hasonlókutyafajtánál hosszabb és sűrűbb,erős,nagyonsűrű,simán fekvőfedőszőrzetű. Rendszerint kevés vagy egyáltalán nincs aljszőrzete. A hosszúszőrű weimaraner viszontpuha, hosszú fedőszőrzettel rendelkezik,amely oldalt kb. 3-5 cm-es ( anyak alján, az előbőrön és a hasán általában valamivel hosszabb ), - aljszőrzettel vagy anélkül. Sima vagy enyhén hullámos, és a szőrzet a pofa tövénél hosszúnak és átfedőnek tűnik. A bársonyos szőrzet a szőrszálak hegyénél megengedett. Jellemző ajó toll és a nadrág, amely azonban az alja felé kevésbé válik hosszúvá, valamint a jó zászlós farok . A lábujjak közötti terület szőrös, de afej szőrzete kevésbé legyen hosszú.

Akeverék fajtájú kutyák szőrzete zömök lehet, közepes hosszúságú, sűrűés jól illeszkedő fedőszőrzettel és sűrű aljszőrzettel. Emellett esetenként mérsékelt tollazat és nadrágok alakulnak ki.

A weimaraner jellegzetes ezüst, őzbarnavagy egérszürke színezetű, illetve ezek között az árnyalatokközött átmenő színezetű. A fej és a fülek általában valamivel világosabbak, és afehér jegyek csak kismértékbenmegengedettek a mellkason és a lábujjakon. Egyes esetekben a hát közepénegytöbbé-kevésbéjól körülhatárolt sötét angolna vonal húzódik.