Újfundland Fajleírás: Karakterek és még több

Az újfundlandi kutya fajtatulajdonságai

Az FCI kynológiai ernyőszervezet az újfundlandi kutyát a 2. csoport (pinscher és schnauzer, molossoid, svájci hegyi és marhakutya) "Molossoid" szekciójában és a "hegyi kutyák" alcsoportban tartja nyilván. Nem szükséges munkavizsga.

A felnőtt kanok átlagos marmagassága 71 cm, súlya kb. 68 kg, a felnőtt szukáké kb. 54 kg. A nagy marmagasság kívánatos, de a méret nem előnyösebb, mint a szimmetria, az általános egészség, az erős testalkat és a hibátlan mozgás.

A járás

Az újfundlandi járás az elülső lábak jó előre lépését és a hátsó lábak erős lendületét mutatja; a járás könnyedség és erő benyomását kelti. A hát enyhe gördülése természetes. A sebesség növekedésével a lábak hajlamosak közelíteni a test súlypontjának középvonalához, miközben a felső vonal vízszintes marad.

A fej

A fajtára nagyon jellemző a hatalmas fej, de a szukáknál szexuálisan kissé kevésbé hatalmas lehet. A széles koponya enyhén domború koronával és erősen fejlett nyakszirttel rendelkezik. A stop jól körülhatárolt, de nem hirtelen.

A pofa

Az újfundlandiaknak nagy, jól pigmentált orra van, jól fejlett orrlyukakkal. A pofa színe vagy fekete (fehér) fekete szőrzettel, vagy barna barna szőrzettel. Maga a pofa határozottan szögletes és mélyen rövid, finom szőrrel borított. Ráncok nem láthatók, de a száj sarkának viszonylag jól körülhatároltnak kell lennie.

Olló- vagy fogóharapás előfordulhat ennél a fajtánál.

Szemek és fülek

A viszonylag kicsi szemek egymástól távol helyezkednek el, és nem szabad, hogy vörös kötőhártya látható legyen. A szín vagy sötétbarna (fehér) fekete szőrzettel, vagy valamivel világosabb barna szőrzettel.

A koponya hátulján/oldalán elhelyezkedő fülek szintén viszonylag kicsik, háromszög alakúak, lekerekített csúcsúak. A felnőtt kutyánál előre helyezve a fül az azonos oldalon lévő szem belső sarkáig ér.

A test

Az újfundlandiaknak erős, izmos nyakuk van, amelynek egyrészt jól kell támaszkodnia a vállakon, másrészt elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy méltóságteljes fejtartást tegyen lehetővé. A túlságosan kifejlődött süllő nem kívánatos a fajta egyedeinél.

Általánosságban elmondható, hogy a csontozatának mindenütt szilárdnak kell lennie, oldalról nézve bizonyos mélységet és erőt kell mutatnia. A profil felső vonala a marmagasságtól a kruppig vízszintes és határozott, széles háton és erős, jól izmolt ágyékon, valamint ugyanilyen széles, körülbelül 30°-os szögben lejtő kruppon halad át. Jellemző a széles, tágas és mély mellkas, jól lekerekített bordakosárral.

Az alsó profilvonal és a has soha nincs felhúzva, ezért szinte vízszintes vonalban fekszik.

A farok

Amikor az újfundlandi úszik, a farok kormánylapátként működik, ezért erős és széles a tövénél. Álló helyzetben egyenesen lóg lefelé, legfeljebb a végén van egy kis ív. A csánkig vagy valamivel alatta ér. Mozgás közben vagy izgatott állapotban egyenes és vízszintes, a végén egy enyhe felfelé hajlással.

A végtagok

Ennek a kutyafajtának az elülső lábai egyenesek és párhuzamosak, még járás és lassú vágta közben is. A váll nagyon jól izmolt és jól hátrafelé lejt, a könyök pedig jól támaszkodik a mellkason. Jellemző az enyhén lejtős lábszár is.

Mivel a nehéz teherhúzáshoz, az úszáshoz és az erőteljes, talajon átívelő lépéshez szükséges tolóerő nagymértékben a hátsó negyedtől függ, az újfundlandi hátsó negyed állapota rendkívül fontos: a medencének erősnek, szélesnek és hosszúnak, a combnak pedig ugyanilyen szélesnek és izmosnak kell lennie. A lábszárízület jól szögletes, de nem olyan erősen, hogy a kutya görnyedtnek tűnjön. Az erős, meglehetősen hosszú alsó comb viszonylag rövid, alacsonyan elhelyezkedő hátsó hátsó lábszárba torkollik, amelynek mindkét oldalon párhuzamosnak és szélesre kell lennie.

A mellső lábakat nagynak és a testtel harmonikusnak írják le, jól lekerekített, feszes, szilárd és tömör lábujjakkal. A lábujjak közötti jellegzetes bőr is jelen van. A hátsó lábakról viszont azt mondják, hogy erősek és tömörek. Ha vannak, a fajtastandard előírja a farkaskarmok eltávolítását.

A szőrzet

Az újfundlandi vízálló törzsszőrzettel rendelkezik. A külső szőrzet mérsékelten hosszú és egyenes, nem göndör - enyhe hullámosság azonban megengedett. Az aljszőrzet puha és mindig sűrű, különösen télen. A fej, a pofa és a fülek szőre rövid és finom. A mellső és a hátsó lábak tollasak. A farkat teljesen hosszú, sűrű szőr borítja, amely nem képezhet tollat. A fajta egyedeinél nem ajánlott a trimmelés és a nyírás.

Szín tekintetében ez a fajta fekete (a hagyományos színe), fehér-fekete (történelmileg jelentős; minimális foltosság megengedett, előnyben részesített szín a fekete fej, krúp, nyereg és a farok teteje, fehér blézerrel és egyenletes jegyekkel) és barna (a csokoládétól a bronzszínűig). A színtónusnak a lehető legegyenletesebbnek kell lennie, de egy enyhe csillogás ("mintha leégésből adódna") megengedett. A mellkason, a lábujjakon és/vagy a farok hegyén fehér jegyek a tenyésztésben megengedettek.