Az oroszlánvadászat rendkívül veszélyes tevékenység, és a világ legtöbb részén törvény tiltja. Az oroszlánok védett fajnak számítanak, és számos országban veszélyeztetettként szerepelnek a jegyzékben. Az oroszlánok vadászata - akár trófeákért, akár hagyományos gyógyászati céllal, akár más okokból - az oroszlánpopuláció jelentős csökkenéséhez vezetett.
Ez a két kutyafajta az oroszlánvadász kutyák közé tartozik.
A történelem során azonban voltak olyan kultúrák, ahol az emberek kutyákkal vadásztak oroszlánokra. Ez különösen Afrikában volt így, ahol az oroszlánvadászatot néha a bátorság próbájának tekintették. Az ehhez használt kutyáknak nagyon bátornak, erősnek és ellenállónak kellett lenniük. Az egyik kutyafajta, amely történelmileg ismert nagyvadak, köztük oroszlánok vadászatáról, a Rhodesian Ridgeback. Ezt a fajtát Dél-Afrikában tenyésztették ki nagyvadak vadászatára, és hátán jellegzetes címer húzódik.
Rhodesiai Ridgeback
Ma a Rhodesian Ridgebacket elsősorban családi kutyaként tartják, és már nem vesz részt oroszlánvadászatban. Az oroszlánvadászat minden formáját a fajmegőrzés és az etikai aggályok miatt teljes mértékben el kell utasítani. Az oroszlánok és élőhelyük védelme sokkal fontosabb a biológiai sokféleség és az ökológiai egyensúly megőrzése szempontjából, mint e fenséges állatok vadászata.
A nagyvadak vadászatának történelmi kontextusában a Rhodesian Ridgeback olyan kutyafajtaként emelkedik ki, amelyet kifejezetten az oroszlánvadászat kihívásaira fejlesztettek ki. Ez a fajta, amely a háta mentén húzódó egyedi szőrvonaláról ismert, a bátorság, az erő és a kitartás alapvető tulajdonságait testesítette meg: Bátorság, erő és kitartás. Ezeknek a kutyáknak képesnek kellett lenniük arra, hogy felkutassák az oroszlánokat, szembeszálljanak velük, és elég hosszú időre felkeltsék az oroszlán figyelmét ahhoz, hogy a vadász megközelíthesse őket.
A Ridgebacket azonban nem halálos harcosnak szánták, hanem stratégiai partnernek, akinek gyorsasága és mozgékonysága segített kifárasztani és elterelni a zsákmányt. Dél-Afrika zord és kiszámíthatatlan vadonjában a Ridgeback mély kötődést alakított ki emberi társával, és lenyűgöző képességet mutatott az utasítások követésére és a vadászat dinamikájára való reagálásra. Ez a fajta a nagyvadak vadászatához szükséges fizikai követelményeket figyelemre méltó intelligenciával és erős túlélési akarattal ötvözte.
Boerboel
Ezt a nagytestű, robusztus fajtát Dél-Afrikában tenyésztették ki, és gyakran használják őrző- és védőkutyaként. Erősségük és védőösztönük elméletileg hasznos lehet vadászhelyzetben.
Az oroszlánvadászat vagy általában a nagyvadak vadászata során a boerboelt fizikai ereje, bátorsága és védőösztöne miatt értékelték. Fontos azonban megérteni, hogy egyetlen kutya sem képes felvenni a versenyt az oroszlánnal; ezek rendkívül veszélyes találkozások, és a kutyák oroszlánvadászatra történő történelmi alkalmazása mind a kutyák, mind az embervadászok számára nagy kockázatot jelentett.
Vannak beszámolók arról, hogy a boerboeleket egy kutyákból álló csoport részeként használták az oroszlánok felkutatására és elhelyezésére, amíg az emberi vadászok meg nem érkeztek. Nem az volt a feladatuk, hogy megöljék az oroszlánt, hanem hogy ugatással és agresszív manőverekkel eltereljék a figyelmét és lekössék.
Ma a berboel társas kutyaként népszerű, és nagyra értékelik temperamentumos jelleme, hűsége és hatékony őrző-védő képessége miatt. Családszeretetéről ismert, barátságos és szeretetteljes társ lehet. Mérete, ereje és védőösztönei miatt azonban elengedhetetlen, hogy a berboelt megfelelően szocializálják és kiképezzék.
Ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy a kutyák használata a veszélyeztetett fajok, például az oroszlánok vadászatára etikai és ökológiai okokból egyaránt elfogadhatatlan. A modern természetvédelmi erőfeszítések a vadon élő állatok természetes élőhelyükön történő megőrzésére és védelmére összpontosítanak. A kutyákat manapság inkább védelemre, mentésre, társas tartásra vagy háziállatként tartják és képzik ki, mint a veszélyeztetett nagyvadak vadászatára.
