Shetlandi juhászkutya Fajleírás: Karakterek és még több

A sheltie fajtatulajdonságai

A shetlandi juhászkutyát 1954-ben ismerte el fajtaként az FCI. Ott az 1. csoport (terelő- és szarvasmarha-kutyák (kivéve a svájci hegyikutya)) 1. szekciójába (juhászkutyák) sorolták be. A fajtastandard nem ír elő munkavizsgát.

A shetlandi juhászkutya kanok ideális állománymérete 37 cm, a szukáké 35,5 cm. E méretek 2,5 cm-nél nagyobb eltérése e méretek felett vagy alatt a tenyészpéldányoknál nagyon nem kívánatos.

A járás

A sima, folyékony és kecses járás a hátsó negyedek lendületével van ellátva, a lehető legnagyobb távolságot a legkisebb erőfeszítéssel teszi meg. Az egészséges tenyészpéldányok nem járhatnak elhaladó, keresztező/súlyoskodó járással vagy merev, merev fel-le mozgással.

A fej

A fej, ha a kutya méretét figyelembe véve a kutya egészét tekintjük, nemes és elegáns, túlzások nélkül. Felülről vagy oldalról nézve hosszú, tompa éknek tűnik, amely a fülektől az orr felé keskenyedik. A koponya szélessége és mélysége arányos a koponya és a pofa hosszával.

A lapos koponya a fülek között csak mérsékelten széles, a nyakszirt nem áll ki. A koponya felső vonala párhuzamos a pofa felső vonalával. A sheltiesnek enyhe stopja van, de ez jól látható. A pofa lapos, és simán megy át a jól lekerekített pofába.

A pofa

A történelem koponya jellegzetes kifejezésmódját a koponya és a homlokzat találkozásának tökéletes harmóniája, a szemek formája, színe és elhelyezkedése, valamint a helyesen beállított és hordott fülek adják. Mind az orrbőr, mind a szorosan zárt ajkak feketék, az állkapcsoknak pedig egyenletesnek, sima vágásúnak, valamint erősnek kell lenniük, jól fejlett alsó állkapoccsal.

Jellemző a teljes ollós harapás, a felső metszőfogak szorosan fedik az alsót, és a fogak az állkapocshoz képest szögletesek.

A szemek és fülek

A mandula alakú, közepes méretű szemek ferdék, fekete peremmel. A törzskönyvezett kutyák szemei sötétbarnák, kivéve a Blue Merle-ket, amelyeknél az egyik vagy mindkét szem kék vagy kék pettyes lehet.

A sheltie fülei kicsik és mérsékelten szélesek a tövüknél, de meglehetősen közel helyezkednek el egymáshoz a koponyán. Nyugalomban hátrafelé állnak. Amikor azonban a kutya éber, előredől, és félig felegyenesedve hordja, a fülek hegye előrebillen.

A far

A sheltie izmos nyaka jól ívelt és kellően hosszú ahhoz, hogy a fejet büszkén lehessen hordani. Háta egyenes, ágyéka kecsesen lekerekített, a csípője fokozatosan hátrafelé lejt. A mellkas mély és a könyökig ér, a bordáknak jól rugózottnak és az alsó felében keskenyen összefutónak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az elülső lábak és a vállak szabad mozgását.

A farok

Az alacsonyan álló farok csigolyái a hegye felé elvékonyodva a csánkokig érnek. Általában jól szőrrel borított és enyhén felfelé ívelő. Mozgás közben kissé megemelkedhet, de soha nem haladhatja meg a felső vonal magasságát. A tenyészpéldányok farka nem görbült.

A végtagok

A shetlandi juhászkutya mellső lábai elölről nézve egyenesek, izmosak és egyenletes formájúak, erős, de nem nehéz csontozatúak. A váll nagyon jól hátrahajlik, és a lapockákat, amelyek körülbelül a felkarokkal azonos hosszúságúak, a marmagasságnál csak a csigolyák választják el egymástól. Így ferdén kifelé fekszenek, hogy helyet adjanak a bordák kívánt ívének. A vállízületeknek viszont jól szögletesnek kell lenniük. A talaj és a könyök közötti távolság megegyezik a könyök és a marmagasság közötti távolsággal. Erre a fajtára szintén jellemző az erős, de hajlékony lábszár.

A széles combnak izmosnak kell lennie, és magának a combcsontnak derékszögben kell elhelyezkednie a medencében. A lábszárízület határozottan szögletes, a mély csípőízület jól kialakított és erős csontozatú. Hátulról nézve egyenesen áll.

A sheltie tipikus lábai oválisak, jól párnázott talppárnával és ívelt lábujjakkal, szorosan egymás mellett.

A szőrzet

A shetlandi juhászkutyáknak kettős szőrzete van: A külső szőrzet hosszú, kemény és egyenes szőrből áll. Az aljszőrzet viszont puha, rövid és sűrű. Jellemzően a sörény és a fodra nagyon dús, az elülső lábak pedig jól tollasak. A hátsó lábak a csánkok felett erősen szőrözöttek, alul azonban meglehetősen rövidek és simák. A pofa rövid szőrű, bár a rövid szőrű példányok általában nem kívánatosak a tenyésztéshez. A teljes szőrzetnek jól arányosnak kell lennie a testhez képest, és nem szabad dominálnia, vagy zavarnia a kutya körvonalait.

A sheltie színét tekintve a következő fajták fordulnak elő:

• Sable színek: Vagy tiszta, vagy a világos aranytól a gazdag mahagóniig terjedő árnyalatokban, amelyeknek erősen tónusosnak kell lenniük. A farkasszín és a szürke azonban nem kívánatos.
• Trikolor: Mélyfekete színű testtel és lehetőleg gazdag barnás jegyekkel.
• Blue merle: Egy tiszta, ezüstös kék színnek felel meg, fekete foltosodással és márványozással. A gazdag barnás jegyek előnyben részesülnek, de hiányuk nem büntetendő. A nagy fekete területek, a pala- vagy rozsdafoltok, mind a külső szőrzetben, mind az aljszőrzetben, nagyon nem kívánatosak. Az összbenyomásnak kéknek kell lennie.
• Fekete-fehér és fekete-barna

Fehér jegyek lehetnek (kivéve a fekete színű és barnás színű kutyák esetében) a blúzon, a galléron, a mellkason, a fodron, a lábakon és a farok hegyén. A kiállításokon előnyben részesítik e fehér jegyek egészének vagy egy részének jelenlétét (kivéve a Black with tan esetében). E jegyek hiánya nem büntetendő. A fehér foltok a testen azonban egyáltalán nem kívánatosak.