Ataxia kutyáknál
A gerincvelői ataxia, vagy wobble-szindróma a lovak mellett elsősorban a kutyákat érintő betegség. A kifejezés az angol "to wobble" szóból származik, amelyet "billegésnek" fordítanak, és az érintett állat nem kerekded járását írja le. A kisagyi ataxia azt jelenti, hogy a normális mozgásminták rendezetlenné váltak. A betegséget a gerincvelőben vagy a nyaki gerincben lévő idegek károsodása váltja ki.
A betegség számos kutyafajtát érint, de a nagytestű fajták a leginkább érintettek. A szindróma leggyakrabban a dobermannál és a dán dognálfordult elő. A hosszú nyakú, nagytestű fajták, például a dalmaták és a rodéziai ridgebackek szintén az átlagosnál fogékonyabbnak bizonyultak . Ezenkívül ismert, hogy a kan kutyák kétszer olyan gyakran betegszenek meg, mint a nőstény kutyák.
Ataxia lehet nagyon különböző okok. Nagyon gyakran megfigyelhető veleszületett betegségek, vagy a gerinc rendellenességei. A krónikus porckorongbetegség az egyik fő oka a betegségnek, különösen az idősebb kutyáknál. Mivel a kutya porckorongjai a korral degenerálódnak, és így megváltozik az alakjuk, a gerincvelő zúzódása gyakori. Különösen a hosszú nyakú fajták szenvednek ettől, mivel fizikai felépítésük miatt a porckorongok valószínűleg túlterheltek. Neoplázia vagy tályogok is okozhatnak Wobbler-szindrómát.
Tünetek és diagnózis:
A betegséget legegyértelműbben az állat súlyosan megváltozott mozgásáról lehet felismerni. Egyrészt a kutya ingatag, ingadozó járást mutat - hasonlóan az altatás utáni mozgáshoz. Az állat gyakran széles lábakkal áll, és a fejét nagyon alacsonyan tartja, mivel a fej felemelése súlyos fájdalommal jár. A felállás is nagyon nehéz a kutya számára. Az elülső részen egyértelműen megnövekedett lépéshossz figyelhető meg, különösen gyorsabb járás esetén. A tünetek többnyire nagyon alattomosan jelentkeznek, ami megnehezíti a betegség felismerését. A tünetek csak az esetek körülbelül 15 %-ában jelentkeznek hirtelen.
A diagnózis felállítására az állatorvosnak több lehetősége is van. Először is neurológiai vizsgálatot végeznek, amelynek során a különböző tesztekre adott reakciókat vizsgálják és értékelik. Gyakran kiderül, hogy ezek nagyon késnek.
A megbízható diagnózis felállításának kötelező eszköze a röntgenfelvétel. Itt kell megjegyezni, hogy a röntgenfelvétel csak akkor hasznos, ha az állatot optimálisan helyezik el, és kontrasztanyagot adnak neki. Ennek megfelelően elkerülhetetlen a rövid altatás.
Ha a röntgenvizsgálat után a lelet még mindig bizonytalan, további lehetőségként a CT vagy az MRT áll rendelkezésre. Ez utóbbi tekinthető a legbiztonságosabb diagnosztikai módszernek. A magas költségek és az eszközök elérhetőségének hiánya azonban visszatartó erővel bír.
A Wobbler-szindróma terápiája és megelőzése kutyáknál
Alapvetően a Wobbler-szindróma sebészileg jól kezelhető. Mivel azonban minden műtéti beavatkozás kockázatokkal is jár, érdemes mérlegelni, hogy nem a konzervatív terápia-e a jobb megoldás. Ezt különösen akkor kell megfontolni, ha a betegség lefolyása nem súlyos és stabil marad, azaz ha az egészségi állapot nem romlik. Ebben az esetben a kutyát következetesen nyugtatózni kell. A vad tombolás, a hosszú póráz nélküli séták és a lépcsőmászás a múlté kell, hogy legyen. A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók hasznosak az akut fájdalom ellen.
Ha az állatorvossal konzultálva műtét mellett dönt, feltétlenül szükséges a pontos diagnózis felállítása, mert ez döntő a műtét típusát illetően. Két különböző módszer létezik. A dekompresszió célja, hogy a gerincvelő megszabaduljon a kompressziótól. A stabilizálás során a cél a csigolyák mozgásának korlátozása. Ez történhet behelyezett fémlemezek segítségével, vagy az ízületi nyúlványok csavarozásával vagy drótozásával.
Nagyon nehéz megelőző intézkedéseket hozni az ataxia megelőzésére. A kiegyensúlyozott táplálkozás hasznos lehet. Hasonlóképpen, megpróbálhatod elérni, hogy a túl vad játék és a sok irányváltoztatással járó mozgások (bábu edzés, labdás játék) kerülve legyenek. Mindazonáltal sok múlik a fajtán vagy az örökletes hajlamon, és ezért nem befolyásolható.
