Malinois Fajleírás: Karakterek és még több

A malinois fajtatulajdonságai

A belga juhászkutya másik három fajtájához hasonlóan a malinois-t is az FCI (Fédération Cynologique Internationale) ismeri el. Az FCI mind a négy fajtát a tizenötös számú standard alatt sorolja fel, és meghatározza a belga juhászkutya fajtastandardját a jellem és a megjelenés tekintetében. Az 1. csoportba (terelő- és szarvasmarha-kutyák (kivéve a svájci hegyi és szarvasmarha-kutyák)), 1. szekcióba (juhászkutyák) sorolják őket. A fajtastandard munkavizsgát ír elő.

A szukáknál 58 cm, a kanoknál 62 cm a kívánt átlagos marmagasság a marmagasságnál mérve. A 4 cm-es eltérés felfelé és 2 cm-es eltérés lefelé megengedett. Magasságához képest a malinois viszonylag karcsú és könnyű kutya: a kívánt súly szukáknál 20 és 25 kg, kanoknál 25 és 30 kg között van.

A járás

Az állandóan mozgásban lévő belga juhászkutya fáradhatatlannak tűnik. A járása gyors, rugalmas és élénk. Teljes sebességgel képes hirtelen irányváltoztatásra. Túláradó temperamentuma, valamint őrző-védő ösztöne miatt kifejezetten hajlamos a körkörös mozgásra.

Mozgása minden jármódban élénk és szabad. A belga juhászkutya jó galoppot mutat, de a leggyakoribb jármódok a járás és különösen a vágta. A végtagok a test tengelyével párhuzamos síkban mozognak. Nagy sebességnél a mancsok a középvonalhoz közelítenek. A vágta közepesen terebélyes; a mozgás egyenletes és könnyed, a hátsó lábak jó lendületet adnak, a felső vonal feszes marad, és az elülső lábak nem emelkednek túl magasra.

A fej

A belga juhászkutya feje nem lehet túlságosan hosszú. A fej egyenes vonalú. vonalvezetésű, jól vésett ésβés száraz.Koponya és pofa és a pofa nagyjából egyforma hosszú; a pofa legfeljebb egy kicsit lehet A fang egy kicsit hosszabb lehet, ami az összképet véglegesíti.

A koponya a fej hosszával arányosan közepes szélességű, és inkább lapos, mint kerek homlokú, kevéssé kifejezett barázdával.Oldalról nézve a felső vonalpárhuzamosaz orrnyeregképzeletbelimeghosszabbításának vonalával . Anyakszirtnekkevésnek kell lennie, a stopnak mérsékelten fejlettnek, aszemöldökcsontok és ajáromcsontok nem kiemelkedőek.

A pofa

A belga juhászkutyák orra fekete, közepesen hosszú , aszemek alatt jól kirajzolódó fangon helyezkedik el.Ez az orr felé fokozatosanelvékonyodik , és hosszúkás ék alakú. Aszájnyílásnaknagynak és szélesnekkell lennie, azaz nyitott szájnál a száj sarkaierősen hátrahúzódnak, és az állkapcsok szélesre vannak húzva. Az ajkak vékonyak, de szorosan illeszkednek és erősen pigmentáltak.

Az ollós harapás jellemző. A csipeszes harapást azonban a juh- és szarvasmarha-tenyésztők is megtűrik. A bemutatókon a két premoláris 1 (PM1) hiánya megengedett, a 3. moláris (M3 ) hiányát pedig figyelmen kívül hagyják. Az arcok szárazak ésmeglehetősen laposak, de jól izmoltak.

A szemek és fülek

A oldalról.közepesMéretβe,semamélyfekvőmég mindig kissé mandulavágású, a szemek ferdén állnak és barnás színűek. barnás színű,aholsötétszínesSzemekKedveli aelőnyben részesülnek.A A szemhéjak feketével szegélyezettek.A tekintet nyitott, élénk, éber és érdeklődő.

A szemek meglehetősen kicsik és magasanhelyezkednek el,egyértelműen háromszög alakúak. Afülkagyló önmagában is jól ívelt. Ahegyes fülek határozottan és felegyenesedve állnak, és éber állapotban függőlegesen állnak.

A far

A fajta enyhén ívelt nyakának jól leengedettnek, kissé megnyúltnak, meglehetősen egyenesnek, jól izmoltnak és a vállak felé fokozatosan szélesedőnek kell lennie. Nincs harmatlebenye.

A test erőteljes, de nem nehézkes. A test hossza az orrhegytől a farpofa csúcsáig mérve megközelítőleg megegyezik a marmagassággal. A feszes, rövid és jól izmolt hát és az erős, ugyancsak rövid, de megfelelően széles ágyék felső vonala egyenesen vezet a hangsúlyos marmagasságon át, és jól izmolt, csak nagyon enyhén lejtő és megfelelően széles kruppban végződik.

A mellkas viszont nem széles, hanem mélyen leengedett. A bordák a felső részükön íveltek; elölről nézve az elülső mellkas kevéssé széles, anélkül, hogy keskeny lenne. A profil alsó vonala a bordakosár alatt kezdődik és harmonikus ívben, finoman emelkedik a has felé, amely nem túlságosan telt és nem is felhúzott, mint az agáré, hanem enyhén emelkedik és mérsékelten fejlett.

A farok

A faroknak jól felrakottnak, a farok tövénél erősnek és általában közepes hosszúságúnak kell lennie, azaz legalább a csuklóízületig, de lehetőleg még lejjebb kell érnie. Nyugalomban lógva hordott, és a végén, a csánk magasságában enyhén hátrafelé görbül. Mozgás közben jobban megemelkedik, de nem emelkedik a vízszintes fölé, és a hegyénél erősebben görbül, de anélkül, hogy horgot képezne vagy oldalirányban eltérne.

A végtagok

A belga juhászkutya általában erős csontozatú, de nem nehézkes. Az izomzat száraz és erős, a lábak bármely irányból nézve függőlegesek, szemből nézve pedig tökéletesen párhuzamosak. A lapocka hosszú és lejtős, szorosan illeszkedik, és a hosszú, megfelelően lejtős felkarral megfelelő szöget zár be, ideális esetben 110-115°-ot. Az erős könyök nem állhat ki és nem lehet túlságosan feszes, és hosszú, egyenes alkarba torkollik. A nagyon szilárd karcsont világosan meghatározott, a lábszár erős és rövid, a talajra lehetőleg merőlegesen vagy csak nagyon enyhén előre dőlve áll.

Oldalról nézve a hátsó lábak függőlegesek, hátulról nézve tökéletesen párhuzamosak. A középhosszú felső és alsó combok szélesek és erősen izmoltak, a lábszárnak majdnem függőlegesen a csípő alatt kell elhelyezkednie, és normális szögben kell állnia. A csípőízület mélyen elhelyezkedő, széles és izmos, de mérsékelten szögletes. A rövid hátsó hátsó lábszár szilárd, a harmatkörmök nem kívánatosak.

A belga juhászkutya elülső lábai lekerekítettek ("macskalábak"). A hátsó lábak viszont enyhén oválisak lehetnek. A lábujjak íveltek és szorosan egymás mellett vannak, a tappancsok vastagok és rugalmasak, a körmök sötétek és erősek.

A szőrzet

Mivel a szőrzet hossza, növekedési iránya, megjelenése és színe abelga juhászkutyáknál eltérő, ezt a tulajdonságot használták a fajta négy fajtájának megkülönböztetésére: Groenendael,Tervueren,Malinois ésLaekenois. A négy fajtát külön-külön bírálják el, és mindegyik jogosultCAC,CACIBvagyamegfelelő tartalék díj elnyerésére.

A fajta bőre rugalmas, de feszes az egész testén. Az ajkak-Az ajkak és a szemhéjak erősen pigmentáltak. A szőrzetnekminden fajta esetében sűrűnek, szorosan fekvőnek ésjó textúrájúnak kell lennie.Az aljszőrzettelegyütt kiváló védőszőrzetetkell alkotnia.

A malinois összehasonlításban

A malinois rövid szőrű. A malinois szőre nagyon rövid a fejen, a fülek külső felületén és a végtagok alsó részén. A test többi részén rövid, a farkon és a nyak körül, ahol fodrot képez, dúsabb. Ez a fülek tövénél kezdődik és a torokig tart. Ezenkívül a combok hátsó részén hosszabb szőrzet található. A farok tüske alakú, a vége felé hosszabb, kiálló szőrszálakkal, de nem alkot zászlót.

A Tervueren és a malinois-nál a maszknak nagyon hangsúlyosnak kell lennie, és lehetőleg a felső és alsó ajkakat, az ajak sarkát és a szemhéjakat egy egységes fekete területként kell magába foglalnia. Abszolút minimumként a bőrnek 6 helyen kell feketére pigmentáltnak lennie: mindkét fülön, mindkét felső szemhéjon, valamint a felső és alsó ajkakon. Ezen kívül e két fajtánál fekete felhőt képeznek a fekete színű hajvégek, amelyek sötétítik az alapszínt. Ez a fekete árnyalat mindig "árnyaltan" jelenik meg, és soha nem jelenhet meg nagy lemezek vagy valódi csíkok (vonalak) formájában. A laekenois-nál a fekete árnyalat kevésbé kifejezett.

A malinois csak őzbarna-fekete, fekete maszkkal felhúzott színben fordul elő. Minden fajtánál megengedett némi fehér szín a mellkason és a lábujjakon.