Leonbergi Fajleírás: Karakterek és még több

Mi a Leonbergi eredete?

A Leonbergi a 19. század első felében alakult ki, amikor megnőtt a kereslet a nagy, bozontos kutyák iránt. Ennek egyik oka a legendás mentőkutya, Barry volt, aki a legenda szerint 40 ember életét mentette meg a kanonokok hospice-ából a Nagy Szent Bernáton. A 70-90 centiméter közötti marmagasságával és 50 kilogramm körüli súlyával lényegesen könnyebb volt, mint a mai fajtatiszta bernáthegyiek, a lavinakutyák jelképe. Amikor a Barry körüli legenda ismertté vált, mindenki bernáthegyi kutyát akart. Mivel azonban nem volt elég fajtatiszta szülőállat, a tenyésztéshez a bernáthegyire hasonlító állatokat is felhasználták. A leonbergi kutyakereskedő Heinrich Essig, aki egyben városi tanácsos is volt, szintén felismerte a lehetőségeket. Az volt a célja, hogy olyan kutyafajtát hozzon létre, amely hasonlít az oroszlánra. Végül is ez az állat szerepelt Leonberg címerében. Az első Leonberger 1846-ban született. Az első világháború kitöréséig a gazdagok körében őrző-védő kutyaként, a gazdák körében pedig igavonóállatként voltak népszerűek. A két világháború alatt azonban a tenyésztés drasztikusan visszaesett: a hatalmas élelmiszerigény miatt aligha engedhetett meg magának bárki egy ekkora kutyát. Így a fajtát a kihalás fenyegette, mígnem a rajongók összefogtak, és 1948-ban Leonbergben megalapították a "Német Leonberger Kutyaklubot".

Melyek a Leonbergi fajtatulajdonságai?

A Leonbergerre nagyon jellemző az erős testalkat és a sűrű sörény. Az óriás néha mintha nem lenne tisztában a méretével, és mintha legszívesebben az ölében ülne. Magas ingerlékenységi küszöbe és jó természete is olyan tenyésztett tulajdonság, amely a rajongóit is megörvendezteti. A Leonberger nagyon aktív, és szeret a családjával vidéken sétálni. Ha aztán lehetősége nyílik arra, hogy úszóként hódoljon szenvedélyének, akkor mindenben boldog.